Lehet, hogy az idősebb generációk számára, akik mobil telefon nélkül nőttek fel ez furán hangzik, de én már szinte pucérnak, sebezhetőnek érzem magam a telefonom nélkül. Éppen ezért már el sem indulok nélküle itthonról. Mi van, ha valaki éppen akkor keres valamilyen fontos ügyben, amikor épp nincs nálam a telefon? Vagy ne adj’ Isten eltévedek, és nem tudom megnézni a térképen, hogy merre is kell mennem? Vagy ha éppen nekem kellene sürgősen elérnem valakit, de mobil híján nem tudom? Tudom, az emberek 20-30 évvel ezelőtt is megtalálták a módját annak, hogy elérjék egymást, és nem nyelte el őket a föld mobil nélkül sem, de mostanában annyira hozzászoktam ahhoz, hogy mindent kényelmesen el tudok intézni vagy meg tudok nézni a mobilomon, hogy nem mondok róla le egy könnyen.
Kicsit fura is belegondolni, hogy kevesebb mint két évvel ezelőtt még nem voltam ekkor függője a telefonomnak. Ekkor történt ugyanis, hogy kénytelen voltam venni egy még okosabb okostelefont, ugyanis a szeretett (bár elavult) telefonom 6-7 év hűséges szolgálat után bemondta az unalmast. Akkor nem is gondoltam volna, hogy a sok új funkció és lehetőség, amit az új mobil nyújt, ennyire be fog majd szippantani engem. Pedig igazából éppen így történt. Mindig ott van mellettem, vagy meglapul szépen a zsebemben, akárhova is menjek. Amire viszont igyekszem nagyon odafigyelni, az az, hogy társaságban ne a telefonom körül forogjon minden. Ilyenkor direkt próbálom a táskám legmélyére elsüllyeszteni, vagy lehalkítani, hogy a csipogó értesítések ne vonják el a figyelmemet a személyes találkozástól és a társalgó partneremről. És ezzel bizonyára nem vagyok egyedül. A nálam is fiatalabb generáció, akinek már egészen kicsi korában is rendelkezésére álltak az okostelefonok, már sokkal többet használja őket.
Való igaz, hogy elég addiktívak tudnak lenni ezek a mai okostelefonok (na meg persze a rajtuk lévő közösségi média applikációk), de gondoljunk csak bele, hogy a másik oldalról mennyi pozitívum kapcsolódik hozzájuk. Könnyedén, a kanapéról el tudunk intézni bármit. Egy utaláshoz már nem kell a bankba se bemenni, de még csak számítókép sem kell hozzá, mert már ezt is tudjuk telefonos alkalmazásokon keresztül intézni. Akár az utcán, munkába menet is le tudjuk foglalni a nyaraláshoz való repülőjegyeket, hála a mobilnak, és még napestig sorolhatnám a számos szuper funkciót, amivel egy mobil telefon meg tudja könnyíteni az életünket. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel könnyebben tudunk kommunikálni a szeretteinkkel.
A szüleimen is azt vettem észre, hogy bár nem is próbálják annyira tartani a lépést a technológiai fejlesztésekkel, azért már mindketten beruháztak egy-egy okostelefonba. Ami azt illeti, apukám épp egy olyan telefont vett magának, mint az enyém is. Gondolta, hogy így könnyebben ki tudom tanítani őt a telefonkezelésből. Na meg azon sem kellett gondolkodnia, hogy mégis pontosan milyen készüléket válasszon, hiszen én már ott voltam tökéletes referenciának. Ugyanakkor apa még elég óvatosan bánik a telefonján tárolt információkkal, adatokkal, hiszen ahogy a telefonok fejlődnek, úgy mindig lesznek olyan csalók, akik kihasználják azokat, akik kevésbé értenek a technikához.